Összefoglaló a Szolidaritás jövője című budapesti konferenciáról

S A J T Ó A N Y A G
Egészségbiztosítás: fejlesztés vagy reform,
összefoglaló a Szolidaritás jövője című budapesti konferenciáról
Budapest, 2007. május 13. vasárnap

A budapesti MÁV Kórházban vasárnap tudományos-társadalompolitikai tanácskozást tartottak orvosok, tudósok, közéleti személyek és csaknem negyven nagy társadalmi szervezet,
szakszervezet és politikai erő részvételével, az egészséghez fűződő emberi és szociális jogok
védelmében, az egészségügyi rendszer fejlesztése jegyében.
A konferenciát a Magyar Szociális Fórum Kerekasztala,
az Országos Civil Fórum,
a Professzorok Batthyány Köre, és
az Élőlánc Magyarországért szervezte.
A fő előadásokat Szollár Lajos, Kerpel-Frónius Sándor, Sinkó Eszter, Németh György és Szakolczai György tartotta.

A konferencián elhangzottakat Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum szervezője összegezte:
1. A kormány társadalombiztosítási "reformja" nélkülözi a társadalmi érdek figyelembe vételét: a népesség egészségi állapotának javítását, életesélyének növelését, lemaradásunk
csökkentését az európai mutatókhoz képest.

2. A társadalmi érdek helyett az állam terheinek csökkentésében, a költségvetési egyensúly
privatizálással történő megteremtésében jelöli meg a valódi célt. A reform-javaslat ezért
jellegzetesen neoliberális és pénz centrikus. Mi viszont az embert és az életet tartjuk előbbre
valónak, és a humán értékrendet szegezzük szembe a neoliberális monetarizmussal.

3. A reform-terv sérti az élethez és az emberi méltósághoz való jogot. Elfogadhatatlan helyzetbe kényszeríti az orvosokat és a betegápolókat azzal, hogy az ellátás korlátozására vagy
megtagadására kényszeríti őket. Ezzel közvetve hippokráteszi esküjének megszegésére készteti az orvost.

4. Az évi 1600 milliárd forintból gazdálkodó „E” alap (egészségbiztosítási alap) magánkézbe adása alkotmányellenes.

5. A TB privatizálása, az üzleti biztosítás bevezetése azzal járna, hogy az üzleti érdek maga alá rendelné az egészséges élethez való jogunkat, hiszen a fő cél nem a beteg meggyógyítása volna, hanem a ráfordítások lehető legalacsonyabb szinten tartása a lehető legnagyobb bevétel mellett.

6. A reform-terv nélkülözi a társadalom egyetértését és jóváhagyását, pedig semmilyen nagy
társadalmi rendszer nem működtethető az abban érintettek együttműködése nélkül.

7. Az elgondolás közgazdasági szempontból is tarthatatlan, hiszen a költségvetés terhei nem
csökkennének, az ország terhei viszont nőnének a magánbiztosítók 30 százalékos működési
költségei és nyeresége miatt.

Mindebből azt a következtetést vonták le a konferencia résztvevői, hogy a reform-javaslat
szakmailag, társadalmilag és politikailag előkészítetlen, koncepciójában téves, sérti a
társadalom és a nemzet érdekeit. Erőltetése minden szempontból káros. Ezért elutasítjuk
a „Biztosítási piac megnyitása” c. kormány-anyagot.
Helyette kiállunk a szolidaritás elvű, egyenjogú, a járulékból és adókból működő, állami
költségvetésből kiegészített egészségbiztosítás mellett. Ezt a rendszert mi is tovább akarjuk
fejleszteni államilag összehangolta, társadalmi kontrollal és társadalmi részvétellel. Azoknak,
akik azt kérdezik a társadalomtól, hogy miből finanszírozzuk a szolidaritás elvű rendszert, azt
válaszoljuk, hogy a magyar társadalom ma is megtermeli az erőforrás fedezetet ahhoz, hogy a
humánerőforrásokat újratermelő rendszereket, az egészségügyet, az oktatást, a generációs
újratermelés intézményeit, a társadalmi szolidaritást fenntartó szociális jóléti szolgáltatásokat – ésszerű, és a társadalommal egyeztetett változtatásokkal – közpénzből lehessen működtetni.
Nem indokolt tehát az egészségügy és az oktatás piacosítása azzal az indoklással, hogy csak a magántőke bevonásával lehet biztosítani a fejlesztési erőforrásokat. Ahhoz viszont, hogy a
magyar társadalom által ma is megtermelt erőforrások a társadalmi szükségletek kielégítésére
fordítódjanak, változtatni kell az anyagi javak elosztási rendszerén, érvényt kell szerezni az
egyetemes közteherviselésnek, fel kell számolni a multinacionális trösztök és a bankok adó-paradicsomát, új alkut kell kötni velük a magyar társadalom javára. Ez jóval nagyobb összeget
jelentene, mint a szegények TB járuléka.
Ahhoz, hogy a társadalom érvényre juttass az érdekét, széles demokratikus összefogást,
akcióegységet kell létrehozni. Ez a mai tanácskozás azt bizonyítja, hogy ilyen összefogásra
lehetőség van, és képesek vagyunk félretenni világnézeti és politikai különbözőségeinket a közös
cél, az egészséges élethez fűződő emberi jog érvényre juttatása érdekében. Az elmúlt
hónapokban tapasztalt nagyszerű tömeges kiállás a kórházak, a rendelőintézetek, a munka-helyek védelmében, és ez a mai konferencia is bizonyítja, hogy a szolidaritás értékrendje,
szemben a profit értékrendjével, túlnő a szűkre szabott párthatárokon, a klasszikus értelemben
vett jobb- és baloldalon, egységbe kovácsolva mindazokat, akiknek fontos az emberi közösség, a
közösségi értékrend. A mi összefogásunk komoly erkölcsi tőke. Iskolapéldája lehet annak, hogy
képesek vagyunk felülkerekedni önmagunkon, egymásért. Társadalmi haladásban és nemzeti
felemelkedésben gondolkodni.

Gyurcsány Ferencet április 30-án arra szólítottuk fel, hogy az MSZP adjon egyértelmű és világos
választ a társadalomnak, akarja-e vagy elutasítja a több biztosítós üzleti modellt. Elhatárolódik-e
az SZDSZ piacosítási törekvésétől. Szombaton a miniszterelnök azt mondta pártja Baloldali
Tömörülésében, hogy folytatni akarja a reform-politikát, és fenn akarja tartani a koalíciót. Hírek
szerint nem vezetnének be több biztosítós rendszert ugyan, de megnyitnák a zsilipeket a
kiegészítő biztosítók előtt. Még nem világos, vajon ez komfort jellegű többlet biztosítás volna-e,
vagy pénzt vinne el a közös kasszából, az OEP-ből is. Az utóbbi ugyanis azt jelentené, hogy a társadalomnak kellene finanszíroznia egyesek komfortját, és a kiegészítő biztosítás a TB
privatizáció trójai falovává válhatna hosszabb távon. Ébernek kell lennünk, nem szabad hagy-nunk elaltatni magunkat!
Máris azt üzenjük, hogy ezt a megoldást elutasítjuk, és a kiegészítő biztosítást teljesen külön
kategóriaként, az OEP alapjait nem csökkentő megoldásként tudnánk elképzelni. Felszólítjuk
Gyurcsány miniszterelnököt, tárgyaljon a szakma és a civil társadalom képviselőivel!
Mód van arra, hogy a TB „reform” ne menjen át. Nem szabad megengednünk, hogy átmenjen!
Ennek céljából a társadalmi erők további nyomást fognak gyakorolni, és konkrét lépéseket
helyeznek kilátásba arra az esetre, ha a kormány figyelmen kívül hagyná véleményüket – mondta Simó Endre a konferencia lényegét összefoglalva.

Dr. Szakolczai György előadása:

Egészségbiztosítási rendszer –
Makrogazdasági fenntarthatóság

Ez az előadás három kérdéssel foglakozik:
 hogyan és miért került sor az egészségbiztosítási rendszer reformjára vonatkozó javaslatok előterjesztésére;
 hogyan és miért bukott meg az eredeti reformjavaslat, és mi a mai helyzet;
 miért tarthatatlan a javaslat mindkét formája makrogazdasági szempontból.

(1) Egy maroknyi közgazdász – elsősorban Bokros Lajos, Bauer Tamás, Csillag István és Mihályi Péter – azt a nézetet képviseli, hogy radikálisan csökkenteni kell az állam szerepét, vissza kell szorítani, sőt fel kell számolni a jóléti államot, és piacosítani kell a közszolgáltatásokat. Ez a nézet semmiféle tudományos érvvel sem támasztható alá, sőt a legteljesebb ellentétben áll modern közgazdaságtudomány tanításaival. Az előző kormányzati ciklus folyamán kialakult költségvetési hiányt és az ebből adódó problémá-kat tekintik kiváló alkalomnak elképzeléseik megvalósítására. Eredetileg úgy érveltek, hogy az összes reformot meg kell valósítani, a közvélemény ellenállásával nem törőd-ve, még a múlt év végéig. Most, hogy már bebizonyosodott, hogy ez lehetetlen, úgy ér-velnek, hogy ez év végéig, tehát 18 hónap alatt kell megvalósítani az összes reformot, hogy ezután még maradjon 30 hónap, ez alatt a közvélemény elfelejtse mindazt, ami történt, és újraválassza a jelenlegi kormányt. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi kormány ma-gáévá tette ezt a politikai koncepciót.

(2) Ennek a politikai koncepciónak az előterjesztői úgy érveltek – joggal -, hogy ehhez az elképzeléshez nem szerezhető meg sem a szakértők, sem a szakmai szervezetek, sem a társadalom támogatása, és ezért ezeket az elképzeléseket keresztül kell erősza-kolni, rá kell kényszeríteni a társadalomra. Nem számoltak azzal, hogy – éppen ezek-nek az elképzeléseknek, valamint az erőszaknak, a szakmai közvélemény és a társada-lom semmibevételének hatására – a magyar társadalom végre fölnőtt, a civiltársadalom végre elkezdett szerveződni, és ellenállt az erőszakos reformdühnek. Kialakult a szoros együttműködés a szakma kormánytól független és szabad szellemű képviselői, valamint a társadalmi szervezetek között. A szakmai ellenállás egyes fontos lépései -, a teljesség igénye nélkül és esetleges időbeli pontatlanságokkal – a következők:
 április 19-én számos társadalmi szervezet közzétette, hogy elutasítja az egészség-ügyi biztosítás reformjára vonatkozó javaslatot;
 május 7-én számos társadalmi szervezet felszólította az országgyűlési képviselő-ket, hogy mondnak nemet az esetleg eléjük terjesztett javaslatokra;
 a napokban a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma „felhívta a kormányt és az egészségügy irányítóit, hogy haladéktalanul vegyék komolyan a kritikai észrevéte-leket, … tegyenek korrekciós intézkedéseket, és a döntési folyamatba vonják be a szakmai és érdekképviseleti szervezeteket”; mindezek hatására
 Bokros Lajos volt pénzügyminiszter az egy- vagy többiztosítós egészségügyi rend-szer körül kialakult vita miatt lemondott az MSZP Ésszerűség és Felelősség Plat-form tiszteletbeli elnökségéről;
 a Liberális Egészségügyi Tanács a kiszivárgott hírek szerint elvben elfogadta a nemzeti kockázatközösségen és a társadalmi szolidaritáson alapuló egészségügyi rendszer gondolatát, a részletekben azonban továbbra is ott találhatók az eredeti elképzelések.
(3) Mindezek hatására a Kormány és az Államreform Bizottság által közzétett és a Nép-szabadság online kiadásában elérhető anyagok már azzal a felirattal jelennek meg, hogy a dokumentum „a Kormány és az Államreform Bizottság álláspontját nem tükrözi”, vagyis kormányálláspont voltaképpen nincs. Az Államreform Bizottság titkársága által kiadott, az „Ez a dokumentum nem a Kormány álláspontját tartalmazza!” feliratú, „Az egészségbiztosítás átalakításának és az egészségügyi reform továbbvitelének alapel-vei” című és 2007. május 4-i keltű tervezet – nincs tudomásom olyan hírről, amely kö-zölné, hogy az óta mi történt e tervezettel - elejti azt a korábbi gondolatot, hogy a vo-natkozó törvényt az Országgyűlésnek június 30-ig el kell fogadnia. E helyet a I. 16. pontban azt írja, hogy: „Megfelelő előkészítő munka nyomán a törvényjavaslat a nyáron benyújtható az Országgyűléshez és az őszi ülésszak kezdetekor megindulhat a tárgya-lás. A javaslat kidolgozását és a bevezetés előkészítését – tekintettel a feladat újszerű és egyetlen tárca kompetenciájába sem illő jellegére – összkormányzati projektként, er-re a feladatra létrehozott csapattal kell elvégezni.” Egyértelmű tehát, hogy – a szakmai és társadalmi ellenállás hatására – nincs kormányálláspont és törvényjavaslat, az irat más részeiből megállapítható azonban, hogy az előterjesztők törekvései nagyrészt azo-nosak a korábbiakkal.

(4) A fentiek alapján a helyzet és a teendők egyértelműek:
 az egészségügyi biztosítás üzleti alapra helyezésének és az üzleti alapon működő több biztosítós rendszernek hívei eddig még nem tudták megvalósítani, de nem is adták fel elképzeléseiket;
 a szakértőknek mindent meg kell tenniük a korszerű és az összes jogos igényt ki-elégítő rendszer kialakítása érdekében;
 a társadalmi szervezeteknek mindent meg kell tenniük azért, hogy figyelembe ve-gyék szavukat, és ne lehessen ráerőszakolni a társadalomra olyan megoldást, amelyet a társadalom elutasít.

(5) Azt, hogy az üzleti alapon működő több biztosítós rendszer közegészségügyi és tár-sadalompolitika szempontból rossz, félreérhetetlenül bebizonyították a kérdés szakértői. Ez a rendszer azonban makrogazdasági szempontból is rossz, mégpedig elsősorban a következők miatt:
 az elképzelések szerint a költségvetésből kellene fedezni a legnagyobb kiadásokat, valamint a társadalom felének járulékait, tehát a rendszer valójában nem tehermen-tesítené a költségvetést;
 a külföldi biztosítók nyereségeinek repatriálása növelné a nemzetközi folyó fizetési mérleget, még hangsúlyozottabbá tenné a már meglévő adósságspirált, és ezzel a nemzet jövőjét élné fel;
 a rendszer bevallottan rontaná a társadalom legelesettebb harmadának egészség-ügyi helyzetét, és ezzel súlyos gátjává válna az ország gazdasági felemelkedésé-nek.

Budapest, 2007. május 13.

Határozati javaslat
A 2007. május 13-án megtartott,
„A szolidaritás jövője:
Egészségbiztosítás: fejlesztés vagy ’reform’”

című tanácskozás résztvevői az alábbi határozatokat fogadták el:

(1) Hitet teszünk a társadalmi szolidaritás elvén alapuló, minden magyar állampolgárra kiterjedő, kötelező egészségbiztosítási rendszer mellett, és elutasítjuk az egészségügyi biztosításnak az üzleti alapon nyugvó több biztosítós rendszer elvei szerinti átalakítását.

(2) Egyetértünk a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának nyilatkozatában foglalt alábbi ajánlással, és ezzel összhangban felhívjuk a kormányt és az egészségügy irányí-tóit, hogy haladéktalanul vegyék komolyan az eddig bejelentett változtatásokkal kapcso-latos kritikai észrevételeket, ismerjék el a hibás lépéseket, tegyenek korrekciós intézke-déseket, és a döntési folyamatba vonják be a szakmai és érdekképviseleti szervezete-ket.

(3) Felhívjuk a kérdés szakértőit, hogy tegyenek meg minden lehetőt a korszerű és az összes jogos igényt kielégítő rendszer kialakítása érdekében, és javaslataikat terjesz-szék a kormány, a szakmai és érdekképviseleti szervek, valamint a társadalom egésze elé.

(4) Felhívjuk a társadalmi és érdekvédelmi szervezeteket, hogy vitassák meg, és egyet-értésük esetén támogassák a szakértői javaslatokat, és tegyenek meg mindent azért, hogy figyelembe vegyék szavukat, és ne lehessen ráerőszakolni a társadalomra olyan megoldást, amelyet a társadalom elutasít.

Budapest, 2007. május 13.

A konferencián osztotta az alábbi anyagot az Élőlánc:
Az ország vagyonával a kormány nem bánhat kénye-kedve szerint

Figyelmeztetjük azokat, akik a Gyurcsány-kormánytól jelenleg köztulajdonban lévő ingatlant vásárolnak, hogy az eladó nem a saját tulajdonát, hanem a jövő nemzedékek örökségét értékesíti, így az adásvétel érvénytelen. A mindenkori végrehajtó hatalom megbízatása korlátozott és időleges, ezért nem áll jogában, hogy a nemzeti vagyon kiárusításából fedezze rossz gazdálkodásának veszteségét.
Közfeladatot ellátó intézmények otthonát a kormányzat nem vihető kétes üzletekbe. A föld külföldiek tulajdonába nem adható. Amit e földre szorgalmasabb és tehetségesebb nemzedékek építettek, nem eladó. Az ország vagyonának árusítása röviden: haza-árulás. A jogos tulajdonos adandó alkalommal érvényesíteni fogja a népszuverenitás elvéből fakadó jogait; az eladónak ak-kor majd tisztáznia kell magát a hűtlen kezelés vádja alól. A vevőnek pedig tudnia kell, hogy nem számíthat kárpótlásra a jogellenes üzletre költött pénz után.
Felszólítjuk a közjogi méltóságok viselőit: a Köztársaság Elnökét, az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság, a Legfelső Bíróság elnökét, valamint a Számvevőszék és a Tudományos Akadémia elnökét, hogy nyilatkozzanak a kormány eljárásáról: igazolják vagy ítéljék el azt az Alkotmány szellemében, és a tulajdon lelkiismeretük szerint.

2007. március 31. Az Élőlánc Magyarországért
elnöksége