"Múltunk van. Jövőnk lesz?" címmel konferenciát rendeztünk

  • warning: Illegal string offset 'data' in /home/nepesedes/www/drupal/includes/tablesort.inc on line 101.
  • warning: Illegal string offset 'data' in /home/nepesedes/www/drupal/includes/tablesort.inc on line 101.
  • warning: Illegal string offset 'data' in /home/nepesedes/www/drupal/includes/tablesort.inc on line 101.
  • warning: Illegal string offset 'data' in /home/nepesedes/www/drupal/includes/tablesort.inc on line 101.
  • warning: Illegal string offset 'data' in /home/nepesedes/www/drupal/includes/tablesort.inc on line 101.
  • warning: Illegal string offset 'data' in /home/nepesedes/www/drupal/includes/tablesort.inc on line 101.
  • warning: Illegal string offset 'data' in /home/nepesedes/www/drupal/includes/tablesort.inc on line 101.
  • warning: Illegal string offset 'data' in /home/nepesedes/www/drupal/includes/tablesort.inc on line 101.

Képek a konferenciáról

2008. október 15.-én Szegeden egész napos előadássorozattal tisztelegtünk az év elején elhunyt dr. Kováts Zoltán történész-történeti demográfus emléke előtt. A tanár úr azon nagyon kevesek egyike volt, akit évtizedek óta (negyven év) szinte a haláláig aggasztott a gondolat: Mi lesz a magyar nép sorsa? Nem volt véletlen, hogy nagydoktori munkájának témájául az Ormányság népességfejlődésének utolsó kétszáz évét választotta: látni szerette volna, hogy hova jut, mivé lesz az a nép, amelyik az élet egyre szűkebb mértékű továbbadásával feléli az elődöktől áthagyományozott közösségi jövőt. A tanár úr is tudta és mindenki tudja, aki képes népben-nemzetben, emberi közösségekben és nem csak individuumban gondolkodni: az ilyen nép elpusztul. Azt lehet mondani, hogy mára Magyarország, és szinte egész Európa egyetlen nagy Ormánysággá változott. Abban is kísérteties a hasonlóság, hogy ahogy egykor az egykéző ormánysági nép, ugyanúgy ma egész Európa sem hajlandó szembenézni a pusztulással.
Noha minden tőlünk telhetőt megtettük annak érdekében, hogy minél többen legyünk (Úgy gondoltuk, hogy az előadások címei elgondolkodtatóak lesznek, és kíváncsivá teszik az embereket.), az előadások igen kevés kívülálló érdeklődőt vonzottak. Különösen döbbenetes volt a főiskolai, egyetemi diákság távolmaradása, akik közül pedig nem kevesen még személyesen is ismerhették a tanár urat. De nem csak ezért, hanem azért is elszomorító volt a távolmaradásuk, mert azok a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, jelenségek, amelyek az utolsó száz évben uralkodtak el Európában, leginkább a mostani fiatalok jövőjét ássák alá. A bölcsődei, óvodai dolgozók, az általános, közép, főiskolai és egyetemi tanárok tüntető távolmaradása abból a szempontból volt tragikus, hogy a gyermeklétszámok apadása őket azonnal és a mindennapi megélhetésüket illetően érinti. Józanésszel felfoghatatlan, hogy ne érdekelje azokat a kérdés, akik úgymond a gyermekekből élnek. És nem érdekli őket. Nem érdekelte a kérdés az egyházakat sem. De azokat sem, akiknek minden második szava „nemzet”, „haza”, „magyarság”, akik elcsukló, reszkető hangon énekelnek Himnuszokat, Szózatot („szájmagyarok”) és akik emellett sűrűn tesznek becsmérlő kifejezéseket egy velünk élő, létszámban egyre gyarapodó népcsoportra, főleg annak szaporodási motivációját illetően. Ez utóbbiaknak üzenjük:

Megtisztelte a rendezvény utolsó két előadását, mert fontosnak tartotta a témát egy öltönybe öltözött, nyakkendőt kötött cigány ember, aki a végén szót kért és kapott és kérdést intézhetett az előadókhoz. Pedig az ő népének még nem gondja a lélekszám apadása.

Köszönet az előadóknak és a téma kevés hazai érzelmi elkötelezettjének, akik feláldozták napjukat, vállalták az előadóságot és biztosították a terem fél hallgatóságát.
Köszönet a kevés érdeklődő helybélinek, akiket legbelül talán már megérintett az, ami a tanár urat egész életén át hajtotta.
Köszönet mindenkinek, aki segített a szervezésben, a hirdetésben.

Szegednek népe, nemzetem szégyene, meg nézzen a tükörbe és ... és gyönyörködjön abban amit lát!

Előadók voltak:

Turgonyi Zoltán filozófus
(Magyar Tudományos Akadémia, MTA) aki – A Nyugat erkölcsi válsága és a népesedési kérdés című - előadásában ízekre szedte, és alkalmanként nevetségessé is tette azt az önző világszemléletet, ami eluralta mára az európai ember gondolkodását. Ez a világnézet csak az önös érdekeit hajszoló individuumokat hajlandó látni, de azt nem, hogy az önmagában álló, minden kötelemtől függetlenített ember elpusztíthatja és el is pusztítja önmagát.

Tárkányi Ákos szociálpolitikus-demográfus
(Központi Statisztikai Hivatal, Népességtudományi Kutató Intézet) aki – A családok helyzete a mai világban és a magyar társadalomban, című első előadásában – főleg a családok megváltozott helyzetével és ennek a termékenységre gyakorolt hatásaival foglalkozott. A másodikban, amelynek címe, Családpolitika – mit tehetünk a jövő érdekében volt, sok egyéb mellett adatokkal, grafikonokkal igazolta (sokak állításával szemben): a családok társadalmi megsegítésének, a családtámogatási rendszereknek igenis van születésszámokat élénkítő hatása. Ahogy az elvonásoknak is azokat csökkentő.

Gál Róbert Iván
(közgazdász, TÁRKI) aki A gyermek, mint közjószág? - című előadásában először elmagyarázta, hogy mit is jelent ebben az esetben a közjószág fogalom? Azt, hogy a megszült, jól felnevelt, kitaníttatott, szakmával ellátott gyermek – és itt az alapvető változás a korábbi évszázadok gyakorlatához képest – már egy jóval tágabb körnek és nem a szűk családnak hajt hasznot. A befektetés hozamából tehát az is részesedik, aki nem nevelt utódokat. Viszont a munkaképessé válásáig való befektetésnek jóval nagyobb része a szülők magánkeresetét terheli. Ebből ered a modern, ipari társadalmakra jellemző azon kényszer, ami az egyre kevesebb gyermekben nyilvánul meg.

Ifj. Fekete Gyula
(közgazdász-statisztikus, Központi Statisztikai Hivatal, KSH) az Elöregedés és a népességfogyás gazdasági és társadalmi következményei, című előadásában megpróbálta csokorba szedni azt az igen sok káros következményt, ami a mind kevesebb és kevesebb utódnemzedékekből származnak. Egészen biztos, hogy a közgazdászok, politikusok, és egyéb a gazdaságot ilyen-olyan módon fellendítni szándékozók többsége nem tudja: a nyugdíjrendszer, a társadalombiztosítási rendszer és egyáltalán az egész gazdasági élet „rendbe tétele” egy fogyó, elöregedő népesség mellett lehetetlen. A csőd az elöregedés és a fogyás mélyülésével párhuzamosan tovább fog mélyülni. (Vö. Róma utolsó válságoktól sújtott évszázadaival.) Ennek egyik belátható következménye az lesz, hogy az országot még nagyobb arányban fogja elhagyni a maradék munkára kész és képes népesség, itt hagyva magukra az öregeket. (Ahogy egykor az Ormányságban is történt.)

Botos Katalin
(közgazdász professzor, Szegedi Tudományegyetem, SZTE, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, PPKE, Janus Pannonius Egyetem, JPE) főleg a csökkenő gyermekszámoknak az időskori ellátásra gyakorolt hatásairól beszélt. Sokan a tőkefedezeti időskori ellátásban reménykednek, de ez sem megoldás, mert a kereslet-kínálat piaci törvényei itt is érvényesülnek: a fogyó népességű országban egyre kisebb és kisebb a kereslet ezekre a papírokra. Tetszik sokaknak vagy sem, elhiszik sokan vagy sem: az időskori ellátás, az idősek gondozása, az időskori mindennapokra vonatkozó anyagi és nem anyagi javak előteremtése, az utódgenerációk számától (!) és képzettségétől függ. (Tehát a mennyiségtől is.)

A konferencia végén Kováts tanár úr özvegye megköszönte, hogy a férje emléke előtt ilyen színvonalas előadássorozattal tisztelegtünk.

Majoros István

Epilógusként

1988. október 1-én a Magyar Demokrata Fórum az akkori József Attila Tudományegyetem Ady téri épületében, az Auditorium Maximum nevű nagyelőadóban Kováts Zoltán és Fekete Gyula író tájékoztatták az MDF akkori alsóbb szinteken lévő vezetőit az ország népesedési helyzetéről. A tanácskozás végén elfogadták az alább olvasható határozatot.

1988. október 1.
VÁLTOZTASSUNK A NÉPESEDÉSPOLITIKÁN
(Határozati javaslat.)

Minden érték forrása az ember. Az emberi élet fenntartása és továbbvitele a társadalom alapvető kötelessége. A magyar társadalom demográfiai egyensúlya megbomlott. 1958 óta a születések száma már nem biztosítja a fennmaradást. 1981 januárjától 1988 júniusáig 115ezer 920-szal több volt Magyarországon a halálozás, mint a születés. Történtek kísérle¬tek a helyzet javítására, ezek azonban az elfogyás folyamatát lényegében nem befolyásolták. Súlyosbítja a helyzetet a középkorúak növekvő halálozása, a világviszonylatban legmagasabb öngyilkossági arányszám, a növekvő alkoholizmus és a kábítószer-élvezet. Ha a születések csökkenésének tendenciája változatlan marad, akkor 2000-ig hatszázezres, 2020-ig kétmilliós, 2040-ig három és fél milliós népességfogyással kell számolnunk.
E tragikus jelenség és folyamat romlásához az elmúlt évtized mulasztásai különösen hozzájárultak. Ha a jelenlegi népesedéspolitika nem változik meg radikálisan, akkor a pusztulásnak ez a folyamata visszafordíthatatlanná válik.
A Magyar Demokrata Fórum szegedi tanácskozása a jövő iránti felelőssége tudatában a következőket javasolja:

- Az ország hatalmi szervei valósítsák meg a több, mint két és fél évtizede megígért komplex népesedéspolitikát. Ennek alapvető elve az legyen, hogy a családok közvetlenül kapják meg a gyermekek fölnevelésének költségeit, hiszen a családok a jövő letéteményesei. Ennek érdekében dolgozzák ki a nemzeti jövedelem új elosztási rendjét, amely tartalmazza a hatalmi apparátus költségeinek a csökkentését is. Továbbá, olyan nyugdíjrendszert kell kidolgozni, amely arányosan figyelembe veszi a gyermekneveléssel végzett munkát is.
- A gyermekneveléssel kapcsolatos társadalmi juttatásokat a gyermek jogán kapja meg a család.
- A személyi jövedelemadó jelenlegi rendszere gyermek- és családellenes. Minden családtag számára biztosítani kell a megélhetés társadalmi minimumának adómentességét.
- Gyökeresen új, családpárti lakásgazdálkodási programot kell kidolgozni és megvalósítani. Előnyben kell részesíteni a nagycsaládosokat és a családalapító fiatalokat.
- A harmadik gyermek születésekor a család részesüljön egyszeri, nagy összegű költségtérítésben.
- A mindennapi tájékoztatásban, az iskolában és a tankönyvekben a népesedési kérdéseket az évezredes erkölcsi törvények, az élet tiszteletének szellemében fogalmazzák meg. Vissza kell szerezni az anyaság rangját és becsületét. A gyermeknevelést értékteremtő munkaként kell elismerni. Lehetővé kell tenni a főhivatású anyaságot.
- Az abortuszvitában kapjanak hangot azok is, akik az abortuszt gyilkosságnak tartják.
- A nevelőszülői hálózat fejlesztésével el kell érni, hogy minél több állami gondozott gyermek nevelkedjen családban.
- A Központi Statisztikai Hivatalban és a Népességtudományi Kutatóintézetben olyan irányításra van szükség, amely nem rendeli alá a tudományos munkát rövidlátó napi politikai érdekeknek. A kormányzat a jövőben ne gátolja a demográfiai kérdésekben a nyílt, valós tájékoztatást.
- Az ország jövőjére kiható ügyekben, így a népességre vonatkozó kérdésekben is a parlament döntsön, név szerinti szavazással. A parlamenti jegyzőkönyveket tegyék mindenki számára hozzáférhetővé.
- A törvényhozó és a végrehajtó hatalom a legmagasabb szinten hozzon létre kellő intézkedési hatáskörrel rendelkező szervet egy átfogó népesedéspolitika megvalósítására.
(Elfogadta: a Magyar Demokrata Fórum szegedi tanácskozásának ötszázhatvanöt részvevője.)

CsatolmányMéret
Szeged _081015_Gál.pps210.5 KB
Turgonyi_Zoltán_A_Nyugat_erkölcsi_válsága_és_a_népesedés.doc118 KB
Tárkányi Ákos - Családpolitika – mit tehetünk a jövö érdekében.doc524 KB
Tárkányi Ákos - A családok helyzete a mai világban és a magyar társadalomban.doc1.04 MB