A Százak Tanácsának állásfoglalása

Állásfoglalás

Kerek fél évszázad óta elégtelen a születésszám, az újratermelés főtörvénye nem teljesül, gyorsuló iramban vénül, pusztul a társadalom. A kommunistának, majd szocialistának és baloldalinak nevezett kormányok olyan jövedelemelosztást alakítottak ki, amely az életszínvonal jó kétszeres átlagával jutalmazza a társadalom pusztítóit, és nélkülözéssel, nyomorral sújtja az éltetőit, akik utódot szülnek, nevelnek mások helyett is.
Javasoljuk a kormánynak, tudós szaktanácsadóinak, s külön hangsúllyal a „szociális” miniszterasszonynak is: vegyenek példát szociális érzékenységből az ókori rabszolgatartókról, a középkori földesurakról, akik tisztában voltak vele, hogy a személyesen elvégzett munka természetbeni bérezését családra kell méretezni, tehát az asszony és a gyerekek — a jövő anyái és „munkaerői” — ellátására, felnevelésére is.
A XVIII. és XIX. században a közgazdaságtudomány és a demográfia megalapítói — Smith, Malthus, Ricardo — a sokezer éves természetbeni bérezés nyomvonalán bérelméletükben megőrizték a munkabér kettős funkcióját: egyfelől a munkaerő napi újratermelését kell/ene fedeznie a kor színvonalán, másfelől a távlati újratermelését is, a társadalmi kontinuitást, az anyaság, valamint a jövendő anyák és „munkaerők” szülésének, fölnevelésének költségeit.
Ez a munkaerő — s egyben az élet — távlati újratermelését szolgáló, nagyobbik fele a munkabérnek világméretű sikkasztás tárgya, jó két évszázad óta, leginkább Európában. Megvámolták, lopkodták a munkabér családot — a kontinuitást, a „jövő beruházásait” — illető részét, átsorolták a szociálpolitika alrovatába, a „ha jut rá pénz” gettójába. Hazug szóhasználattal mindmáig „támogatásnak”, „segélynek”, „juttatásnak” nevezik a munkabér elsikkasztott részének maradékát a hivatalosságok, ajándéknak csomagolva továbbítják a megrabolt gyermekes családoknak.
A nemzet elpusztítására kialakult — vagy kialakított — érdekviszonyok fél évszázad óta emésztik a társadalom jövőjét, s a „baloldalinak” nevezett politika önnön meg nem született gyerekeivel, legyilkolt magzataival táplálja az országot. Hitelt érdemlő számítások szerint, ha a pusztulás irama folytatódik, egy évszázada van még hátra a magyar államnak, s meglehet a magyarságnak sem több kettőnél.
Most a kormány a pusztulás gyorsítására szánta el magát, noha idáig is jó kétszeres életszínvonal volt a prémium az élet továbbadását megtagadóknak, gyilkos élősködésük jutalmául, megemelik meglehet háromszorosára a családi pótlék megrablásával a gyermekes családokhoz képest a művi abortusz törzsvendégeinek, a sterilizáltaknak, az azonos nemű homoszexuális pároknak, az akaratlagos szingliknek, gyerekteleneknek az életszínvonalát.
S ennek már népirtás a neve.

A Százak Tanácsa soros elnöksége:

Fekete Gyula, Kocsis István, dr.Körmendy Béla, dr.Somodi István, dr.Schulek Ágoston, dr.Szijártó István

2009 február 16.