Beadvány az Alkotmánybírósághoz

Sólyom László, köztársasági elnök, megtette, amit az Alkotmány szerint megtehetett: átgondolásra visszaküldte azt a törvényt, ami demográfiai helyzetünket, előreláthatólag tovább fogja rontani. Amint az várható volt, az Országgyűlés változatlan formában, ismét megszavazta azt. Több magánszemély mellett, az Alapítványunk is beadvánnyal fordult a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához, kérve, hogy a törvény bizonyos - megítélésünk szerint népünk jövőjét még jobban aláásó - rendelkezéseit semmisítse meg.

Bizakodva várjuk az Alkotmánybíróság döntését.

Feladó:
Majoros István
elnök
A Magyar Családokért, a Megmaradásért Közhasznú Alapítvány
Cím:
6725, Szeged, Teve u. 17.
Elérhetőség:
caesarea@freemail.hu

Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
1535 Budapest
Pf. 773
Tárgy: Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2009. évi XXXV. törvény alkotmányellenesség-vizsgálatának kérése (utólagos normakontroll)

Tisztelt Alkotmánybíróság !

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 37. § alapján, kérem az

egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló
2009. évi XXXV. törvény
1. § (1) bekezdésének: „Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 82. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adó mértéke az adó alapjának 25 százaléka.”

valamint

(2) bekezdésének: „Az Áfa tv. 82. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
(3) A 3/A. számú mellékletben felsorolt termékek, szolgáltatások esetében az adó mértéke az adó alapjának 18 százaléka.”

valamint

13-14. §-ainak:
„[A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása]
13. § A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 11. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
(5) A családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult és az adóévben ilyen bevételt szerzett magánszemély, a vele együtt élő házastársa, illetve az ilyen bevételt szerző magánszemély élettársa az adóbevallásában feltünteti házastársa, illetve élettársa nevét, adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes személyazonosító adatait és lakcímét). E rendelkezést munkáltatói adómegállapítás esetében is alkalmazni kell.”
14. § Az Szja tv. 28. §-a a következő (18)-(19) bekezdéssel egészül ki:
(18) Családi pótlék címén az adóévben megszerzett bevételből egyéb jövedelem
a) a családok támogatásáról szóló törvény szerint jogosult magánszemélynél, a vele együtt élő házastársánál, illetve az ilyen bevételt szerző magánszemély élettársánál 50-50 százalék,
b) a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlékra egyedülállóként, illetve egyedülállónak tekintendőként jogosult magánszemélynél - az a) pontban foglaltaktól eltérően - 50 százalék.
(19) A (18) bekezdés rendelkezésétől eltérően a családi pótlék címén megszerzett bevételből nem kell jövedelmet megállapítani, ha az a családok támogatásáról szóló törvény szerint
a) saját jogon jogosultként kapott támogatás;
b) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után magasabb összegű családi pótlék;
c) vagyonkezelői joggal felruházott gyámként, illetőleg mint vagyonkezelő eseti gondnokként a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel kapott támogatás, nevelőszülőként, hivatásos nevelőszülőként kapott támogatás;
d) gyámként kirendelt hozzátartozóként vagy más személyként a gyámsága alatt álló, gondozásában élő gyermekre tekintettel kapott támogatás;
e) szociális intézmény vezetőjeként az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel kapott támogatás.”

megsemmisítését,

tekintettel arra, hogy a hivatkozott rendelkezések sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, miszerint:

„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

Sértik az Alkotmány 15. §-át:

„15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.”

Sértik az Alkotmány 16. §-át:

„16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.”

INDOKOLÁS

Ismerve a Tisztelt Alkotmánybíróság azon gyakorlatát és álláspontját, mely szerint a költségvetési kérdésekben és a költségvetést megalapozó adótörvények kérdésében széles jogkörrel rendelkezik a Kormány és a Parlament, kérem a fent hivatkozott jogszabályhelyek megsemmisítését.

Minden társadalom működéséhez szükséges, hogy megfelelő számú és képzettségű közterheket viselő állampolgára, adófizetője legyen, mivel adófizetők nélkül egyetlen társadalom, egyetlen állam sem létezhet. Az államok, társadalmak fennmaradásához szükséges továbbá, hogy jövőben is rendelkezzenek megfelelő számú és képzettségű adófizetővel. Mivel adófizető a gyerekekből lesz, továbbá nemzetközi kutatások is igazolják, hogy házasságban élőknek több gyermekük születik, mint más kapcsolatban vagy egyedül élőknek, az Alkotmány 15. §- a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.

Sokan a családtámogatásokat tévesen szociális juttatásnak, segélynek tekintik, holott a családtámogatás beruházás, beruházás a jövő adófizetőinek felnevelése, „előállítása” érdekében. Jelenleg egy adófizető felnevelése 30 millió forint nagyságrendű összegbe kerül, mely összegből 10 millió forint nagyságrendet fedeznek a különböző társadalmi transzferek (oktatás költsége, gyes, gyed, családi pótlék stb.), 70% a szülők „önrésze”. A gyermek közjószág, mivel a felnőttként keresett jövedelmének (tekintettel a 60% körüli újraelosztásra) több mint felét a költségvetés szedi be különböző adók formájában, tehát a gyermeknevelés hasznát a köz élvezi.

A jelenleg hatályos adótörvények nem ismerik el a gyermeknevelési költségeket. A fizetendő személyi jövedelemadó mértékét alapvetően nem befolyásolja, hogy jövedelméből az adózó hány embert tart el, hány gyermeket (jövőbeli adó- és járulékfizető) nevel. Azonos jövedelmű adózók közül a gyermektelenek ugyanannyi adót fizetnek, mint pl. a kétgyermekesek, ezért a gyerektelenek diszkrecionálisan elkölthető jövedelme magasabb, ami álláspontom szerint sérti a közteherviselés elvét.

Ezen a gyermeknevelést nem segítő adókörnyezeten rontott az Országgyűlés a 2009. évi XXXV. törvény megalkotásával. Súlyosan aggályos, hogy egy olyan országban, ahol a társadalom működőképességéhez, a generációk egyensúlyának fenntartásához szükséges számnál 30%-al kisebb a születések száma, az országgyűlés az állam, társadalom létét veszélyeztető törvényeket alkot.

Véleményem szerint, ez kimeríti a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezményben foglaltakat, melyhez Magyarország is csatlakozott, és amely egyezményt a törvényhozás az 1955. évi 16. törvényerejű rendelettel ki is hirdette. A magyar büntetőjog ennek az ENSZ-egyezménynek, mint magasabb rendű, nemzetközi jogi normának a meghatározása alapján határozza meg és szankcionálja a népirtást.

Az 1978. évi. IV. törvény a Büntető Törvénykönyv 155.§,

Népirtás:
(1) Aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából
a) a csoport tagjait megöli,
b) a csoport tagjainak, a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,
c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,
d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,
e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja,
bűntettet követ el, és tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki népirtásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az országgyűlés által elfogadott törvény bizonyos pontjai, véleményem szerint kimerítik a c, és a d, pontban foglaltakat. Hogy a cél bevallatlan? Az teljesen mellékes. Tudományos felmérések, kutatások, százai bizonyítják és végül az „eredmények”, a meztelen statisztikai adatok, az elnéptelenedő tanyavilág, falvak, városok pedig egyértelműen igazolják, hogy hova vezet a sok gyermek felelősségteljes vállalását megnehezítő politikai, gazdasági, társadalmi szemlélet és gyakorlat. A gyermekek, az eltartottak számára tekintettel nem lévő jövedelemelosztás, adópolitika és egyéb jogszabályok, de főként ennek alapja, a torz szemlélet, amely a társadalom újratermelésének alapfunkcióját kizárólag az egyén magánügyeként, passziójaként kezeli, toronyiránt a születések számának visszaeséséhez, a népesség fogyásához vezetett. A bűnös, a nemzet jövőjére tekintettel nem lévő több évtizedes törvényhozási gyakorlat, a társadalmat keresztül kasul átszövő, szélsőséges individualista hajlamok következtében, az ország lélekszáma, az 1981-es csúcshoz viszonyítva mintegy hétszázezer fővel fogyott. (S még többel fogyott volna, ha nem érkezik az elmúlt húsz-huszonöt évben, több tízezernyi, főleg magyar anyanyelvű ember a határainkon túlról.) A demográfusok és a magyar nép demográfiai helyzetével tisztában lévő, a nemzet jövőjéért aggódó kevesek (őket minősítik sokan nacionalistáknak, minthogy a nemzet kipusztulását nem bárgyú mosollyal az arcukon, hanem összeráncolt homlokkal nézik) tisztában vannak vele, hogy a magyarság eltűnése a Földről, a sokszor körülröhögtetett „nemzethalál” reális lehetőség és nem is kell azt a túl távoli jövőbe képzelni. Ebben a helyzetben egy olyan törvény, amely előre láthatólag tovább csökkenti a születések számát, a szándék be nem vallása mellett is kimeríti a népirtás fogalmát.
Álljon itt, a fentiek bizonyítására, néhány idézet, egy hetven évvel ezelőtt megjelent könyvből.
"Szóvá kell tennünk e helyen azt a szegényes fináncpolitikát, amely az államháztartás egyensúlyának helyrebillentésére leszállította a tisztviselők családi pótlékát olyan szintre, amely már nem komikum, hanem tragikum. De sok esetben még ezt is igyekeznek megtakarítani."
"Így bűnhődik az Ormánságban egy ember, pusztán azért, mert több gyermeke van, mint egy. Itt a családvédelem!"
„Ki fog adót fizetni, amikor elfogy a nép. Mert egyszer eljut odáig az ország, hogy apadni kezd a lakossága és evvel arányban csökken az adóbevétel is.”

Az Országgyűlés döntött az ÁFA emeléséről, a kedvezményes ÁFA körbe tartozó termékek körét is meghatározta. A családjogi törvény és az egységes bírói gyakorlat meghatározza, hogy a szülők milyen mértékben és módon kötelesek tartani gyermekeiket. A gyermekek szükséges minimális tartáshoz szükséges termékek, szolgáltatások (élelmiszerek többsége, gyerekruha, gyerekbútor, külön jogszabályban előírt gépkocsi biztonsági gyerekülés) a legmagasabb ÁFA körbe tartoznak. Ezen adókörnyezetben a gyermeknevelés pótadóztatásának emeléséről döntött a törvényalkotó, ami sérti az Alkotmány 15-16. §§-ait. Ismert, hogy a gyermeket nevelők ugyanakkora nettó jövedelemből többet kénytelenek fogyasztani, megtakarítási képességük alacsonyabb a gyerektelen adózókhoz képest. Elfogadhatatlan, hogy a jövő adófizetőit nevelők adóterhelése nagyobb mértékben növekedjen mint a gyermeket nem nevelőké.

Az Szja tv. 11. §-a módosított (5) bekezdése szerint: „(5) A családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult és az adóévben ilyen bevételt szerzett magánszemély, a vele együtt élő házastársa, illetve az ilyen bevételt szerző magánszemély élettársa az adóbevallásában feltünteti házastársa, illetve élettársa nevét, adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes személyazonosító adatait és lakcímét). E rendelkezést munkáltatói adómegállapítás esetében is alkalmazni kell.”

Ez a jogszabályhely sérti az Alkotmány 15. §-át, mely szerint a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. Ezen szabály alapján az adózó nyilatkozni köteles vele együtt élő hozzátartozói adatairól. Az adatszolgáltatás célja, többlet adó kivetése a házasságban élő adózók terhére. Ez a jogszabályhely álláspontom szerint többlet büntetőadóval sújtja a házasságban élőket. A törvényalkotó ezáltal rombolja a házasság intézményét.

Az Szja tv. 28. § (18) bekezdésében foglaltak szerint ”Családi pótlék címén az adóévben megszerzett bevételből egyéb jövedelem
a) a családok támogatásáról szóló törvény szerint jogosult magánszemélynél, a vele együtt élő házastársánál, illetve az ilyen bevételt szerző magánszemély élettársánál 50-50 százalék,
b) a családok támogatásáról szóló törvény szerint a családi pótlékra egyedülállóként, illetve egyedülállónak tekintendőként jogosult magánszemélynél - az a) pontban foglaltaktól eltérően - 50 százalék.”

Az Szja tv. nem ismeri a családi adózás intézményét, az adó mértékét az eltartott kiskorúak száma nem befolyásolja. Jelen módosítás áttöri ezt az elvet és büntetőadó kivetése érdekében figyelembe veszi az adózóval együtt élő személyek bevételét. A szabályozás a hagyományos családban élők büntetőadóztatását valósítja meg. Mert ugyan a családi pótlék, adóterhet nem viselő járandóság lett, de megeshet, hogy a több gyermek után járó családi pótlék miatt magasabb adósávba kerülve, több adó kerül levonásra. S minél több a gyereke valakinek, erre annál nagyobb lesz az esélye. Ez abszurdum és bűn. Nem véletlenül csökkent le az utóbbi fél évszázadban a négy és több gyermeket nevelő családok száma 9, 4 %-ról, 1, 7 körülire.

Kérem, hogy a fenti indokok alapján hivatkozott jogszabályhelyek megsemmisítéséről dönteni szíveskedjenek.

Szeged, 2009. szeptember 10.
Tisztelettel: Majoros István