Alakuló ülés
Egyéni kezdeményezés alapján, 2005. december 13.-án, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) budapesti irodájában, tizenkét ember gyűlt össze, abból a célból, hogy megvitassa, miként és hogyan lehetne valamit másként tenni a magyar népesedés ügyében, merthogy ami eddig történt, az sajnos nem volt képes gátat szabni népünk, békeidőben még sosem tapasztalt mérvű pusztulásának. Az összejövetelt megtisztelte jelenlétével Fekete Gyula, író, aki – ahogy maga is mondta nem egyszer – több évtized óta, mindhiába próbálja felhívni a közvélemény figyelmét erre a kardinális és nagyon súlyos következményekkel járó (lásd a közelmúlt franciaországi eseményeit) kérdésre, valamint dr. Kováts Zoltán docens, történeti demográfus Szegedről, aki szintén több évtizedes „szélmalomharcot” tudhat maga mögött ebben a témában.
A tanácskozás megszervezője Majoros István volt, szintén Szegedről, a házigazda pedig a NOE keretében kialakuló ún. Nemzeti Demográfiai Kerekasztal elnöke, dr. Győri Attila. Az összejövetelre meghívót kapott a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Egyesült Magyar Ifjúság és az Alfa Magzatvédő Szövetség is. E három civil szervezet közül csak az EMI képviseltette magát. A szervező elmondta, hogy bár tudta, hogy a politikai döntéshozókra várna, hogy népünk pusztulásának lassítása érdekében törvényeket, döntéseket hozzanak, mégsem tartotta célszerűnek pártok bevonását, egy szerveződés kialakulásának kezdeti szakaszában.
A résztvevők néhány bevezető mondatban ismertették ittlétük okát, a téma iránti érdeklődésük kiváltó okait. A bemutatkozást Fekete Gyula nagy ívű előadása zárta, melyben az író tömören összefoglalta a népességfogyás néhány fő okát, a várható következményeket, s azt, hogy mit lehetne tenni a fogyás lassítása érdekében. Ez utóbbihoz kapcsolódva a házigazda, dr. Győry Attila ismertette azokat az elképzeléseket, amelyeket a Nemzeti Demográfiai Kerekasztal keretében a törvényhozás szintjén szorgalmazni kívánnak, amihez meg szeretnék nyerni a döntéshozók támogatását. Ezek közül a legfontosabbak: a gyermekek számával megerősített szavazati jog, ennek, valamint annak alkotmányba foglalása, hogy a családtámogatások összege, kormányváltásoktól függetlenül csak felfelé növekedhet.
Ezután a tanácskozás összehívója, Majoros István arról beszélt, hogy nem elegendő csupán a vezetést ostromolni a javaslatokkal, s csak tőlük várni azt, hogy a bajra megoldást találjanak. Ennek elégtelenségét meglátása szerint bizonyítja az elmúlt évtizedek valamennyi dugába dőlt intézkedése is. Addig ugyanis, amíg a megmaradás ügye mellett nem áll ki a magyar társadalom nagy többsége, mindig ott a veszélye annak, hogy a politikusok az áldozathozatalt követelő lépések meghozatalát hanyagolják, a szükségesnél kisebbre méretezik, vagy – amint az az elmúlt évtizedben megtörtént – nyíltan a jövőnek üzennek hadat. A társadalom tájékozatlanságát totálisnak tartotta, melyben – mint mondta – „nincs meg a politikai életünket megosztó fele-fele arány sem.” Afféle munkamegosztásként javasolta, hogy amíg az NDK a döntéshozókat próbálja megnyerni az ügynek, addig egy mozgalom elkezdhetné megszervezni az intézkedések mellé a tömeghátteret. A nevet illetően lehet még eltérés, ő a Magyar Családokért, a Fennmaradásért Mozgalom elnevezést javasolta. Kifejtette, hogy a társadalmi bázis megteremtéséhez az eszközök szűkösek ugyan, és a sajtóra nem igen lehet támaszkodni ebben, kivált a rövidesen induló választási kampány miatt, de bizonyos lehetőségek vannak. Kovács Dezső felajánlotta segítségét egy internetes levelezőlista felállításában, szemléltető anyagok elkészítésében, s a résztvevők egyetértettek abban is, hogy célszerű lenne egy olyan adatbázist létrehozni, amelyen a magyar népesedési kérdés, a maga komor valóságában lenne bemutatva. Erre az elmúlt évtizedekben megjelent olyan könyvek, cikkek, képek, hanganyagok, filmek kerülnének, amelyek szerzőit, alkotóit, megnyilatkozóit, aggodalommal töltötte el népünk jövője, de akiket lehurrogtak, elhallgattattak, valamint azok az elképzelések, javaslatok, amelyek kiutat mutathatnának a jelenlegi, igen súlyos helyzetből.
Végezetül, Csuja László biológus szólt arról, hogy meglátása szerint a demográfiai gondok hátterében az a probléma áll, hogy megszakadt a generációk közötti több évezredes kényszerkapcsolat, amely minden korban arra figyelmeztette, kötelezte a szülőképes korosztályokat, hogy személyes felelősségük van a jövőjüket, így öregkorukat illetően, s hogy ezért tenniük is kell. A nyugdíj, a társadalombiztosítás intézménye elszakította az emberek tudatában azt a szálat, amely az egyént a távolabbi jövőjével összekötötte, s azt a hamis képzetet terjesztette el, hogy öregkori ellátásuk, eltartásuk teljesen független az utódok számától, egyáltalán, azok lététől. Figyelemre méltó javaslata, ennek a kapcsolatnak a helyreállításáról szólt, aminek főbb vonásait ismertette a tanácskozás résztvevőivel.
Az összejövetel résztvevői úgy határoztak, hogy bizonyos időközönként össze fognak jönni, a kérdés minél pontosabb és részletesebb megvitatása és a cselekvés mikéntjeinek meghatározása érdekében. A szervező azért, hogy azok, akiket érdekel a probléma, fel tudják vele venni a kapcsolatot, ezúton meghagyja e-mail címét: caesarea[kukac]freemail.hu.