Célkeresztben az európai jövő

A pénztőke mohó. Törvénye a minél gyorsabb megtérülés, a minél hamarabb bezsebelhető, minél nagyobb haszon. Az emberi tőke, amely a legkorszerűbb közgazdasági számítások szerint a nemzeti vagyon nagyobbik része (Japánban 80 % körül) igen lassan fordul termőre: a jövő beruházása csak 20-25 év múlva kezd megtérülni. A pénztőke két nagyhatalmú intézménye, a Világbank és a Valutaalap. Egy amerikai dokumentum filmben azt látom, hogy ezek végigpusztították a világot, mérhetetlen ára van kölcsöneiknek, a szigorúan titkos szerződéseknek: a hazai piac megszállása, az ország privatizációs kiárusítása, a jövő megrablása. Végeredményben gazdasági kiszolgáltatottság, amely csak nyitánya a függetlenség teljes feladásának. S a rejtőzködő politikai szándékot igazolja: a kierőszakolt „megszorítások” éle mindenütt ELSŐNEK a gyermeket, a családot veszi célba, az óvodát, az iskolát, a szociális segélyezést, az egészségügyet. A jövőt veszi célba, mint Bokros minálunk. Valószínűleg igaza van dr. Endrey Antalnak: „A Magyar Köztársaságnak jól megalapozott, potenciálisan több száz milliárd dollárt kitevő kártérítési igénye van a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, mint jogi személyek és ezek vezető tisztségviselői ellen az országunkra kényszerített téves gazda téves gazdaságpolitika által okozott súlyos nemzeti károk miatt.” Már csak az a kérdés, hol az illetékes bíróság, amely ezt a bizonyíthatóan meglapozott jogigényt el meri ismerni? Az UNICEF már 1987-ben megállapítja: sok millió gyermeket feláldozott a Világban és a Valutaalap amellett, hogy a gazdasági területszerzés hadoszlopait vezérli, szigorúan tartja magát McNamara iránymutatásához: ritkítani kell az emberiséget a születések radikális csökkentésével, a halálozás radikális szaporításával – erre valók a háborúk híján a „gazdasági atombomba”, a családnyomorítás, az éheztetés, a járványok. Ahelyett, hogy a szegénységet irtanák, a szegényeket irtják. A pénztőke természeténél fogva megátalkodott ellensége az emberi tőkének. Végtére az nem üzlet: olyan befektetésekbe ölni a drága pénzt, amelyeknek a megtérülése – s legkivált a hozama – csak évtizedek múlva várható. A pénztőke fölösleges pénzkidobásnak tartja mindazt, amit az anya, a gyermek, a család többlet szükségletére fordítanak, voltaképp a közoktatás, az egészségügy korszerűsítésébe ölt befektetéseket is. Hiszen efféle pénzkidobás nélkül minden mennyiségben ingyenesen hozzá lehet jutni olyan emberi tőkéhez, amelyet más népek, más országok izzadtak ki magukból. Ez persze vaskos élősködés, kizsákmányolás, de a pénz világa nem rózsalugas harmatos kertekben, még csak nem is a morál terepe. Vastörvények uralják: el kell csikarni a gyengébbtől, ami elcsikarható. Vannak, akik igyekeznek ellenállni, s védeni a történelmi nemzetet, a rájuk hagyományozott kultúrát, s azt vallják, hogy saját utódokat, édesgyermekeket kellene inkább a világra hozni és felnevelni, ha többe is kerül. Ezeket a nemzetközi sajtó elkeresztelte „szélsőjobbnak”, sőt „fasisztának”, „rasszistának”, „idegengyűlölőnek”. Vannak, akik magukat „baloldalinak” vallják, hangsúlyozva töretlen hűségüket a munkássághoz, a dolgozó szegény néphez, életszínvonalának emeléséhez, amely emelésnek leghatékonyabb eszköze a saját utód nevelésére, oktatására, továbbá a már haszontalan vénemberek gyógyítgatására pazarolt közpénzek megszorítása. Végtére emberi tőke – amennyi csak kell – ingyen importálható. Számít az, hogy - „kizsákmányolás”? Eleget zsákmányolták ki a munkásságot, a szegény népet a történelem folyamán, itt az ideje, hogy most ők zsákmányoljanak ki másokat, a még szegényebb népek az ilyen kizsákmányolásnak még örülhetnek is. Annyi az egész: a „baloldali” erők összefogásával meg kell törni a „szélsőjobb” ragaszkodását az idejétmúlt nemzet megmaradásához, szabad utat nyitva ezzel a győzelmes korszemének, a pénztőke által vezérelt globalizációnak. És Magyarországon jött Bokros, „megszorításainak” gyilkos élét kiszámítottan becélozva a gyerekes családokra, a közoktatásra, az egészségügyre, s a „baloldal” tapsvihara kíséretében a legmélyebb történelmi mélységbe szorítva a már negyven éve elégtelen születésszámot. És jött az európai „baloldal”, s minden nemzetközi normát és jogot felrúgva blokádot hirdetett Ausztria ellen, mert a demokratikus választások eredménye egy olyan pártot látszott igazolni – „szélsőjobbot”, „idegengyűlölőt” -, amely odáig merészkedett, hogy a nemzeti érdekek védelmében szót emelt. A világtörténelem legkártékonyabb politikája, a gyermekirtás, a családzüllesztés Magyarországon 1957-1988 között iszonyatosan lemorzsolta az emberi tőkét. Egymillió nyolcszázezer idegen sürgős betelepítésével , s évenként további 40-50 ezernyi emberitőke importtal számszerűen pótolhatnánk, de hazai minőségben soha. Európába a számítások szerint 160 millió idegen betelepítése kívánatos, nyilván sokallják majd a „szélsőjobbos” „idegengyűlölők”. De ők előbb-utóbb kisebbségbe szorulnak, elvénülnek, kihalnak – örökül hagyván maguk mögött egy földrészt, amelynek már csak a neve Európa, a valóságban egy földrésznyi kibiztosított etnikai aknamező. Ez nem jóslás. Ez a hideg fejjel kiszámítható eredmény, ha a pénztőkével szövetkezett „baloldal globalizációs programja sikerre vezet. Fekete Gyula