Köszönjük! - Boros Péter!

Egy országosan ismert politikus - aki ugyan egy ideje már elkerüli azt a terepet, (a napi politikát) ahova a belépőt a népszerű, a sokak fülének tetsző megnyilatkozások biztosítáják - bedobta a követ a nagy magyar közéleti állóvízbe. "Rebellis nézete", szerint - amely az arról értesülők elsöprő többségénél a szívroham, a szélütés tüneteit produkálta - "a gyermeket nem nevelő magyaroknak is a nemzet jövőjéhez hozzá kell járulnia". Oly módon, hogy "a gyermeket nevelőknek nyújtott adókedvezményből eredő költségvetési hiányt ellensúlyoztatni kellene a gyermeket nem nevelők gyermeknevelési hozzájárulásával". Voltaképp tehát, Boros Péter azt mondta, hogy a gyermeket nem nevelők fizessenek többet. A felvetésnek nyomban hangos visszhangja támadt. Szinte minden internetes oldalon, amely a hírt közölte, kommentek tucatjaiban tiltakoztak, háborogtak az emberek. A beírók közül, nem kevesen, az adó bevezetése esetén, az országból való távozásukat is kilátásba helyezték. Népesedési csődünk kiváltó okai, a társadalmi lét alaptörvényei körüli fogalomzavarban, alapkérdések körüli értelmezési tévedésekben gyökereznek. Ha egymás mellé tesszük a Boros Péter felvetése nyomán felcsapó háborgásokat, indulatokat és az 1970-es Nők Lapjabeli, Éljünk magunknak? sajtóvitának a gyermektelenségi adóval kapcsolatos részeit, láthatjuk, hogy milyen nagy a hasonlóság. (http://nepesedes.hu/drupal/node/246) Változás tehát a közgondolkodásban negyven év óta nincs. Sőt! Talán a helyzet még rosszabb, mint volt, mert ma már nem lehetne ilyet leírni, hogy "Az ellenzék táborának és a javaslatot pártolók mintegy két és félszer népesebb táborának ..." A gyermektelenek (pedig Boros Péter gyermeket nem nevlőkről beszélt, amibe véleményünk szerint, azok is beletartoznak, akik a gyermekneveléssel együtt járó kiadásoktól mentesültek) megadóztatása tehát, ma még nagyobb nyomatékkal: "Igazságtalan!" "Büntetés!" Mert: "A gyermekvállalás magánügy!" "A gyermektelenek fizetik a gyerekesek pótlékait, kedvezményeit és mindazokat a szolgáltatásokat, amiket azok igénybe vesznek, úgy mint orvos, iskola, közlekedés stb.)" Ez eredetiben az agyik fórumról: "Akinek nincs gyereke, az SOKKAL kevesebbet vesz ki a rendszerből." Az elégedetlenkedők nagy része etnikai alapon ítéli el a dolgot, mondván, hogy ő azért adózzon, hogy "Kolompárék még több purdét pottyantsanak a világra?" A probléma lényegére csak nagyon kevesen éreznek rá, s akinél dereng is valami, az is csak legfeljebb idéig jut: "... ha a gyerekek felnőnek, adót fizetnek, amiből neked nyugdíjad lesz szerinted miből lenne nyugdíjad, ha nem lesz elég gyerek aki később fizet mint a katonatiszt?" Pedig nem nehéz belátni, hogy az elöregedésnek és a fogyásnak nem csak az időskori ellátó rendszerekre van katasztrofális hatása, hanem az élet minden területére. A Boros Péter által kimondottak lényege tehát: a gyermeket nem nevelőknek (azoknak is, akiknek a gyerekei már saját lábukra álltak, tehát azoknak is, akik szülői feladataiknak már eleget tettek !!!) a jelenlegi mértéknél sokkal jobban ki kell venniük a részüket az utódok világra hozásával és felnevelésével járó gondokból, feladatokból. Megmaradásunk, jövőnk érdekében. Hiszen fogyunk, évtizedek óta, megállíthatatlannak látszóan. S aki veszi a fáradtságot és utánanéz az okoknak, az igen hamar rájön, hogy a fogyás oka abban áll, hogy a modernnek, felvilágosultnak mondott világunk, a gyermekek számával arányosan, egyre több terhet pakol a gyermeket nevelők vállára. Anyagi értelemben is. Ez az aránytalan letrhelés vezetett előbb a válások számának növekedéséhez, majd a reprodukció terén gyengébb hatásfokkal működő élettársi kapcsolatok elterjedéséhez és végül oda, hogy fiaink és lányaink már a hosszú távú elkötekeződések semmilyen formáját nem vállalják. A megoldás kulcsa tehát a terhek arányosításában van. Erre kétségtelen, hogy az adó nem egy szerencsés forma, de aki megérti, hogy a jövőnkről van szó, az nem akad fenn rajta. Persze, ha nem érdekli a közösségi jövő, akkor nem csak az adón fog bedühödni, hanem mindenen, ami az arányosabb teherviselésről szól. Mi pedig köszönjük Boros Péternek, hogy ilyen provokatív formában, de felvetett egy lényegi kérdést közösségi jövőnkkel kapcsolatban, s hogy általa ismét képet kaptunk arról, hogy a magyar társadalom halálos beteg. Majoros István