Okok hevenyészett leltára

Aki naivul azt képzelné, hogy 32 éves pusztító fogyás közben vagy után felelősen és a kötelező alapossággal szembenézett az okokkal a hazai tudomány – demográfia, közgazdaság, szociológia, politológia, sajtó, politikai gyakorlat, szociálpolitika -, az bizony téved. Még az okokat érintő részletkérdések bogozgatására is ritkán szánta el magát valaki, mélyreható feltárásra – ezt határozottan le kell szögeznem – nem történt kísérlet, ködösítésekre viszont akárhányszor. A probléma „komplex”, „bonyolult”, „összetett”, „alaposan elemeznünk kell” – mondogatta a tudomány tíz-húsz-harminc éven keresztül, de nem tudok róla, hogy valaha is nekilátott az elemzésnek, a nyilvánosság elé legalábbis nem került átfogónak és alaposnak mondható elemzés. Ami viszont az egyenirányított sajtómonopóliumot illeti, az igazán sokat igyekezett tenni a közvélemény eltájolásáért, félrevezetéséért. Kitérek még rá, itt csak egyetlen példa a Népszabadságból a ködösítő nyegle felületességre: „…Elfogadott tétel, hogy a szegényedés népszaporulatot okoz.” „Segíteni azonban anyagiakkal nem lehet. Már csak azért sem, mert a világ minden valamennyire is tájékozott szakértője szerint az életszínvonal… emelkedése… a csökkenő termékenység irányába” hat. „Nem tehetjük meg, s hiába is tennénk, hogy mások életszínvonalát leszállítjuk, hogy a gyerekesekét megemelhessük.” Nos, a politika azóta is sokat tett a gyermekes családok megnyomorításáért – vajon Pintér István receptje szerint, a jobb szaporulat érdekében? (Én azért „a világ minden valamennyire is tájékozott szakértőjével” szemben megkockáztatom: általában nem attól kevés a gyerek a magasabb jövedelműeknél, hogy jól élnek. Ne cseréljük össze az okot az okozattal. Minthogy általában attól élnek jól, hogy kevés a gyerek.) És mennyi lapítás, sunyítás, mellébeszélés, népesedési katasztrófánk sűrű ködökbe burkolózó okairól! Nemrégiben egy tanulmány végső következtetéseként olvashattam: nem tudhatunk bizonyosat az okokról – s akkor szántam el magam az alábbi leltár gyűjtögetésére. Eszem ágában sincs, hogy olyasmire vállalkozzam, ami tudományos kutatóintézeteknek is évekre adna munkát. Hangsúlyozom: ez a leltár csupán meglévő jegyzeteimből állt össze, tehát hevenyészett, s az elemzést is nélkülözi (noha a későbbiekben egy-egy tételére részletesebben is kitérek). Szándékom szerint csak olyan okot vettem be a leltárba, amely társadalmi érvényű, megítélésem szerint százezres nagyságrendben érinti, befolyásolja a szülési kedvet, a családtervezést – vagy egyéb, a születéseket, a vetéléseket meghatározó ok. Szeretném végleg eloszlatni az okokat befelhőző misztikus ködöket. Látni fogjuk: szigorú okai vannak népesedési katasztrófánknak, olyannyira bőséggel, már azon kell csodálkoznunk, hogy egyáltalán születik még gyerek Magyarországon… A számozás a hivatkozást egyszerűsíti.