PILLANATNÉP

128. A jelenérdek tömeghatása mindig erőszakosabb, agresszívebb - hatékonyabb. A családtervezésnél a jelenérdek mindig a gyermek vállalása ellen hangol. Ezt a hatást még erősíti - olykor ellenállhatatlanná fokozza - a politikai, a gazdasági, a társadalmi környezet. 129. A jelenérdek ösztönzésére a politika is készséggel a szaporodás ellen fordul. A Kádár-adminisztráció már 1957-58-ban elkezdte agitációját és intézkedéseit a születések visszafogására, 4-5 év múlva már Magyarországon született világviszonylatban a legkevesebb gyerek. Hatalmas étvággyal kezdte fogyasztani utódait az ország - így született meg a magyar „csoda". 130. A szakirodalomban gyakran szerepel az okok közt: az individualizáció. Máshol szó esik az önzés általános erősödéséről, terjedéséről - nehéz ezt a két fogalmat biztonsággal szétválasztani. 131. Külön nyomatékot érdemel: a „létező szocializmusban" a közösségi normák erőltetése, vulgarizálása, a kollektívnak sminkelt kényszerhatások miatt a sokáig elnyomott individualizmus még sokkal-sokkal erőszakosabban igyekszik érvényre jutni. Például a gyermek, a család, az életre szóló házastársi kötések elutasításában is. 132. A Népszabadságnak és a Magyar Nemzetnek a népesedési gondok földerítésére átvizsgált évfolyamai „a gyermekkel, az anyasággal, a családdal kapcsolatos értékérzet elhalványulásáról, valamint a társadalmi tudat általános állapotáról tettek elsősorban említést, de nem egy írás a fiatal generációk anyagias értékorientációjában, önzésében, individualizmusában jelölte meg népesedési gondjaink egyik fontos okát". 133. Westoff szerint a születések csökkenésének okai többek között „a hagyományos és vallási tekintélyek gyengülése, az individualizmus erősödése". 134. Leibenstein professzor elmélete igazolódni látszik Kelet-Európában - írja a Times -, „mely szerint a szülési kedvnek a tartós fogyasztási cikkek iránti vággyal kell versenyeznie". Sőt. A tartós fogyasztási hiánycikkek iránti vággyal. 135. Westoff általában a fogyasztói életmódot, a „fogyasztási ideológiát" sorolja az okok közé. Hadd teszem hozzá: mindez együtt jár bizonyos fogyasztási kényszerrel is, mely a szülési kedv még hatékonyabb ellenszere. 136. „Az erkölcsi világrend értékeknek rendje - írja Fülep Lajos -, gyökeres, mélyreható változás csak ott van, ahol az értékek rendje változik meg." Mindenütt a civilizált világban megváltozott az értékek rendje, lebomlóban az erkölcsi világrend. A felkomorló erkölcsi csőd legszorosabban a népesedési csőddel fonódik össze. 137. A normák és értékek változása valóban kulcskérdés a népesedéspolitikában. Voltaképp a kormányzati befolyásolás is a normák és értékek változtatását, alakítását célozza, a jó politika a közérdeknek megfelelő irányban, a rossz politika ellenkezőleg. Nálunk a politika a népesedésügy szempontjából évtizedekig a közérdek ellenében befolyásolta a normák és értékek változását. 138. Easterlin az értékváltást a fogyasztási javak és a gyermek ellenpárjában érzékelteti, Andorka tolmácsolásában: „... A megszerezhető áruk választékának nagy növekedésével együtt azoknak értéke is megnő a társadalom szemében; a jövedelemszint emelkedése a fogyasztói kívánságok rohamos növekedését okozza; mindezek következtében a gyermekek értéke az egyéb javakhoz és szolgáltatásokhoz viszonyítva háttérbe szorul." 139. Az értékváltás jellemzésére feltétlenül megemlítendő: a pártállam ifjúságpolitikájában, szórakoztatóiparában, a pártvezérelt médiák hatásdömpingjében az anyaság eszményét a főhelyről leváltotta a kurtizán eszményvilága. 140. Általában sincs ma felismerhető jövőkép a társadalomban, de amennyire mégis felidézhető: elbizonytalanodást, aggodalmat fejez ki. Háborús katasztrófa, ökológiai katasztrófa, a társadalmi jövő bizonytalansága, a személyes boldogulás bizonytalansága - mindig van mitől tartani. Az NSZK-beli népességfogyásról olvasom: „az egy-, illetve kétgyerekes családmodell eluralkodásában a fiatalok egy részének bizonytalanságérzete a ludas". Nem áll előttük „jövőperspektíva". 141. A fogyó társadalom többsége: a jövőn élősködik. Ez a többségi élősdi szerep alakítja ki a kizsákmányoló élősdiség érdekviszonyait, s előbb-utóbb ezek az érdekviszonyok határozzák meg a közgondolkozást, a közerkölcsöket - majd a törvényhozást is. (Lásd: a hazai gyerekadó.) A társadalom egész életét úgy behálózza az élősdiség, mint soha azelőtt a történelemben, minthogy soha azelőtt a történelemben az élősködés nem lehetett totális. A megrabolt és folyamatosan kifosztott jövőről eleve nem alakulhat ki vonzó jövőkép - ezzel is rögződik az antibébi hatás. 142. A sztálini típusú „szocializmusban" a magántulajdon hiánya eleve születéskorlátozó. Nem lévén örökölhető magánvagyon, elmaradhat az örökös is. 143. Egy amerikai vizsgálat az áldozás gyakoriságával mérte a katolikus nők termékenységét, és meglehetős erős kapcsolatot állapított meg a hit ereje és a nagyobb gyermekszám között. Öt vagy több gyerekre azt mondják Kanadában: „Ezek biztosan katolikusok." Mindebből következik, s a szakirodalom is általában megemlíti a születéskorlátozó tényezők közt a civilizációval együtt hódító szekularizációt. 144. Anómia, a társadalmi züllésnek az az állapota, amikor az elsődleges emberi kapcsolatok, a család, a kisközösségek lebomlása révén az egyén elmagányosodik, elveszti tartását, elszigetelődik, a házasság, a családi élet válságba kerül, lakóhelyüket sokan elhagyják, elköltöznek - kiszakadnak a szülő-nevelő közösségekből. Az anyagiasság, a pénz utáni hajsza is egyik forrásvidéke az anómiának. Túl az egyén integrációján a szülési normákat is visszaszorítja az anómia, már csupán azért is, mivel a normákat éltető közösségek gyengültek. Bízvást fölvehető az okok közé az anómia, noha az átfedések nyilvánvalóak, lévén ez mintegy összegező megnevezése az ilyen-olyan részletezéssel fölsorolható okoknak.