MINT OLDOTT KÉVE

145. Az anómia egyik bőséges forrása: kiszakadni a szülő-nevelő közösségekből - milliónyi ember sorsa Magyarországon. Az ismerős családi-társadalmi környezet ellenőrzésétől megszabadulni. Notestein írja: „... A fiatalság nagyobb mozgási szabadsága és a városi élet anonim volta meglazítja azokat a hagyományos magatartási normákat, melyeket a család és a közösség alakított ki." Ráadásul ez a kiszakadás az élő társadalmi szövetből általában nem folytatódott valahol máshol beépüléssel az élő társadalmi szövetbe. Többnyire életidegen munkásszálláson töltött évekkel folytatódott. 146. Erősen csökkent az átlagosnál nagyobb termékenységet képviselő parasztság aránya a társadalomban. 147. Az igen nagyarányú társadalmi mobilitásból igen erős törekvés támadt a felemelkedésre. Márpedig a társadalmi ranglétrán, az anyagi jólétben a felemelkedés legnagyobb akadálya - a gyerek. 148. Statisztikával sokszorosan igazolt ténynek vehetjük, hogy a városok termékenysége kisebb, mint a falvaké. Eszerint a nagyobb arányú városiasodás, a városi népesség arányának növekedése a lakosságban - önmagában is születéskorlátozó tényező. 149. Részletesebb oknyomozásra vállalkozik Andorka: „A kis család új ideálja jellegzetesen a városi társadalomban jelent meg. ... Láthatóan több tényező játszott szerepet. A városi élet elvonta a családtól sok termelési, fogyasztási, szórakozási és oktatási funkcióját. A gyári munkahelyeken az egyén a saját teljesítményére van utalva. A fiatalok új mobilitása és a városi élet anonimitása csökkentette a család és a közösség nyomását a hagyományos viselkedés irányában. A gyorsan fejlődő technológia korszakában új szakképességekre volt szükség, és új lehetőségek nyíltak az egyéni felemelkedésre. Az iskolázottság és a racionális gondolkodás egyre fontosabbakká váltak. Ennek következtében a gyermeknevelés költségei emelkedtek, és a gyermekek gazdasági hozzájárulásának lehetőségei a családi költségvetéshez csökkentek. A csökkenő halálozási arányszámok azonnal megnövelték az eltartandó családokat, és csökkentették a sok gyermek szülésére való ösztönzést. Ezenkívül a nők újfajta függetlenséghez jutottak a háztartási kötelezettségektől, és a gyakori szüléssel kevésbé összeegyeztethető, új gazdasági szerepekhez..." 150. Barta Barnabás megemlíti: az urbanizáció növekedésével csökken a termékenység; a városokban élő nők kevesebben mennek férjhez, többen válnak, magasabb köztük a gyermektelenek aránya, kevesebb a szülések száma minden korcsoportban. Ezek a különbségek évtizedről évtizedre kisebbek lesznek olyasformán, hogy a falu közeledik a városhoz... 151. Folyamatosan csökkenő létszámú szülőképes korosztályok azonos szülési kedv esetén is csökkentik az utánpótlást. Pedig a szülési kedv is hosszabb idő óta folyamatosan romlik. 152. „A népességrobbanás oka nem a születések számának szaporodása, hanem a halálozási arányszám csökkenése - változatlan születési arányszám mellett" - olvasom egy szaktanulmányban. Viszont a városiasodás során a születésszám nagyon is változik, és korántsem robbanás, hanem fogyás az eredmény. Notestein szerint: ,,A fogyó halálozási arányszámok az eltartandó család létszámnövekedésének irányában hatnak, és csökkentik az érdekeltséget abban, hogy sok gyermek jöjjön a világra." 153. Viszont Magyarországon a középkorú férfiak halálozási aránya éppenséggel nem csökken, hanem nő, nő, a legmagasabbra Európában. És ez a növekmény mégsem növeli (lásd az előző pont), hanem csökkenti a születéseket. 154. Ki-be vándorlási mérlegünk mindig is erősen negatív volt, jelentősen fogyasztotta a népességet. De - minthogy általában a fiatalabbak ragadnak vándorbotot - jelentősen fogyasztotta a születésszámot is. 155. Nyugati viszonylatban legfejlettebbnek mondható exportágazatunk ugyancsak a születésszám fogyasztója: - A menyasszonyexport. 156. V. Trebici szerint négy demográfiai „változó"-t kell számon tartanunk: „a termékenységet, a halandóságot, a nemzetközi vándorlást... és a népesség nemzeti területi megoszlását". Ez utóbbi azt jelenti: „a népesség ésszerűbben vagy kevésbé ésszerűen oszolhat meg földrajzilag, tömörülhet egyes területeken, nőhet a városi lakosság száma stb." Trebici úgy véli: bármilyen kormányintézkedés, közigazgatási intézkedés történik, az valamilyen hatással van a népesedésre. „Akár azt is lehetne mondani, hogy a társadalmi-gazdasági politikának teljes egészében népesedési jellege van." 157. „Egyet a papának, egyet a mamának, egyet a hazának" - nyoma sincs már ennek a szólásnak a mai fiatalok körében, ezt a hiányt mégsem sorolnám a születéscsökkenés fő okai közé. Noha általában a nemzeti identitás zavara, hiánya kétségkívül az okok közé sorolhatók. Legkivált, ha ez a zavar, ez a hiány épp a hatalmi monopólium vezérkarára a legjellemzőbb - mint a Kádár-Aczél korszakban, Magyarországon. 158. A „káros szenvedélyek" - alkohol, kábítószer, dohányzás - igen nagyarányú elterjedése már a serdülők köreiben. Kétségkívül összefüggésben a tömegsport, az egészséges életmódra nevelés elhanyagolásával. 159. Végső soron önpusztításaink közé kell sorolni azt a napi 15-16 órás, ünnepet, pihenőnapot sem ismerő, embertelen munkatempót, amely ma már igazán nem kivételes, és terjed az életszínvonal lecsúszásával egyenes arányban. Kártékony hatása az egészségre, az életmódra, az emberi kapcsolatokra, a családi életre, az utódlásra - vitathatatlan. 160. Noha idáig is esett róla szó, külön is hangsúlyosan nevén kell neveznem a beállítódást, amely - többnyire a hatalmi monopólium által vezérelve - a társadalmi, a kulturális, az információs környezet hatására évtizedek során a gyereksorban eszmélőkbe, a fiatalokba, a felnőttekbe egyaránt belerögzült, belekérgesedett. A tények nem számítanak, az érvek nem számítanak, az emberek kitartó „programozása" minden érvnél nagyobb erő. A közgondolkozásban így kialakított értékrend akkor is könyörtelenül érvényre jut, ha nyilvánvalóan önpusztítás az eredmény. 161. íme, még egy, külön nyomatékot is megérdemlő születéskorlátozó ok, melyet a népességfogyás egy helyeslő kommentárja nem is leplezett kannibálszemlélettel így fogalmaz meg: „a következő két évtizedben az egy főre eső jövedelem magasabbra emelkedhet, mivel - változatlan munkaerő-potenciál mellett - kevesebb személyre oszlik el, mint hogyha a születési ráta változatlan maradt volna. Amit különben az utánpótlás felnevelésére kellett volna fordítani, azt az idősebbek elfogyasztják vagy félreteszik." 162. Talán a fő bűnös: a közöny. Jó harminc év óta egzakt, világos, vitathatatlan adatokkal mérhető az önpusztítás. Megvolt az eredménye a lélektani hadjáratoknak. Nemzedékek nevelkedtek a jövő iránti közönyben, teljes felelőtlenségben, a nemzettudat megvetésében, tagadásában. Hogy a politikai vezérkart is mennyire áthatotta ez a felelőtlenség, arra elég egyetlen példa: évekig tartott - a jegyzőkönyvek tanúsága szerint kezdettől fogva a családok aránytalan megterhelését, letaglózását tervező - a világ leggyerekellenesebb adótörvényének az előkészítése. S a mai közvélemény, a több évtizedes napi agymosásokkal kinevelt közgondolkozás, amely, mintegy visszaigazolva a bűnösen kártékony politikát, anyaság-, család-, gyermekellenes politikai gyakorlatot, makacsul nem hajlandó tudomást venni a nemzeti létet fenyegető végveszélyről, minthogy szívósan ránevelték: ne érezzen felelősséget a magyarság jövőjéért, fennmaradásáért.